blog

Stohl András, Marton László és a kilógó lőcsök

“Azt hiszitek, hogy egy Tescóban  vagy egy hivatalban elmennek egy csapatépítő tréningre, és a főnök nem dugja halálra a beosztottjait?”

(Mondotta Stohl András Marton László szexuális zaklatásos ügyei kapcsán )

Kép forrása: life.hu

Ugye mind olvashattuk, az ex színházigazgató és egyetemi tanár nemrégiben kirobbant szexuális molesztálásainak történetét. A lavinát Sárosdi Lilla színművésznő indította az útjára azzal, hogy elmesélte miképpen próbált meg hozzá közeledni a köztiszteletben álló, a baloldali politikai palettán igen csak prominens szerepet betöltő Marton László.

Kezdetben ideológiai köreiből sokan álltak ki mellette, s háborodtak fel, mondván ez csak politikai támadás. Viszont egyre több és több hölgy bukkant fel, akik maguk is azt nyilatkozták, hogy Marton László finoman fogalmazva nekik is igen rendhagyóan udvarolt. Pl. előkapta csak úgy a rudit és a helyzettől kontextus idegen, váratlan módon felszólította a nőket, hogy nyomjanak rá neki egy szép nagy cuppanóst.

Menet közben annyi nő jelezte ezalatt, hogy a Vígszínház időközben lemondott igazgatója velük szemben is hasonlóan viseltetett, hogy átvitt értelemben és szinte szó szerint is az inzultált, hölgyek sora mára egyenest Kanadáig ér. Hisz kiderült egy ottani színi társulat már kitette a szűrét, mert vállalhatatlan mód közeledett ott is a hölgy nemű munkatársaihoz.

Erre a fickóra hivatkozott úgy mindezek után Stohl, a nemzet narkós, gázolós Bucija, hogy Ő bizony egy talpig úriember. Mármint kollégája, Marton. Stohl András erkölcsi rendszere szerint meglehet. A fenti idézetet és kokós Buci azon további kijelentését: miszerint őt magát is számos alkalommal lehetett volna kérdőre vonni szexuális zaklatásért nem is forszíroznám… Kinek mi. Bár annak is erősen csodájára járok, hogy miként lehet Stohl András a mai napig az ország ilyen elismert és sikeres figurája. Hisz Bakács Tibor Settenkedőt egy nemzet végezte ki egy rúd téliszalámi elcsenéséjért. Sthol aki meg a fejlődés semmi jelét nem mutatta a bíróság által megkívánt bűnbánaton túl, ma is a mindennapok véleményvezérei közt van.

Mindegy is. Viszont ez egy kiváló alkalom arra, hogy megosszam veletek egy viccesen morbid vígszínházi élményemet.

Egy talán tavaszi, vagy nyári délutánon történt. Emlékszem, jó idő volt, határozott vonalú erős, heves és forró fénycsóva tört be az ablakon át a nappaliba. Nem is voltunk túlöltözve. Valamiféle program után ácsingóztunk éppen (Én és a feleségem). Így keveredtünk hát fel a maesteszinhaz.hu-ra. Annak aki nem ismerné ez egy olyan oldal amelyen át, mondhatni last minute színház, kabaré és egyéb jegyeket lehet vásárolni az aznapi előadásokra valamivel olcsóbban.

Rövid böngészés után a Marton László vezette Vígszínházban leltünk egy Mephisto előadást Alföldi Róbert rendezésében. Stohl András főszereplésével. Így utólag meggondolva a darab, a színház és a nevek sem a zsánerem, de úgy voltam vele: üsse a kavics! Nem kell előítéletesnek lennem. hányszor volt már, hogy tartottam valamitől és végül kellemesen csalódtam? Ami azt illeti nem túl gyakran… – Viszont lehet pont ez lesz azon ritka alkalmak egyike. – Győztem meg magam és vettünk két drága jegyet a színpad elé, a legeslegelső sorba. Nem sejtve, hogy ezáltal valami olyat fogunk látni amit nagyon nem szerettünk volna.

Kellemes nyüzsgés volt a Jászai mari tér környékén. Üdítő volt sétálni a buján langyos levegőben Pest egyik legprímább részén. Ott sárgállik a Margitsziget felé ívesen borulva a Dunát, Pestet és Budát összeölelő Margit híd. A Szentistváni kőkoronákkal. A színházat pedig kellemes vendéglátóhelyek fogják közre, kiülős teraszokkal. Az egyik ilyen teszem azt a Művész kávéház ezek sorában.

Nem mellesleg a  Vígszínház igenis a Szent István körút épületeinek csimborasszója, úgy kívül mint belül. Pont ezen dolgok miatt enyhült a korábbi balsejtelmem, miszerint valami kellemetlen fog történni velünk.

Odabent még a büfében megette az ember az apró cukrászsüteményét, megitta a kis ásványvizét és már jelezték is a darab kezdetét. A nagy színpadhoz bevonulni egy magasztos szeánsz. A látogató lélegzete könnyen akad meg, ha körbepásztázza a tekintete a príma és grandiózus teret.

Eztán elfoglaltuk a helyeinket. A nézőtér lámpái kialudtak. A reflektorok a színpadra összpontosultak, kezdetét vette az előadás. Ami még mondjuk kellemes is lehetett volna, de kisvártatva előkerült Sthol András fedetlen cerkája amelyet indokolatlanul és hosszasan az arcunkba lóbált. A helikopterezés közben érzékelni véltem a Buci pélóját elhagyó, s a köztünk lévő, frusztrálóan kevés téren át felém repülő és az arcomon becsapódó izzadságcseppeket. Egy jó darabig tátott szájjal ültünk a faszpörgettyűzés végeztével. Egymáshoz se szólva, majd az első adandó lehetőségnél, a szünetben elmenekültünk az épületből. Tehát mondhatni Sthol minket is szexuálisan zaklatott. Máig nem dolgoztuk fel a tapasztaltakat.

Amúgy nem akarok álságosnak lenni, örömmel látnék a filmvásznakon és a színpadokon koitálást és maszturbációt, mint művészi eszközt. A szexuális szenteskedés és a kereskedelmi célú kurválkodás ön-hasadt világában a művészet nagy szolgálatot tehetne, segíthetne rendbe tenni bizonyos dolgokat a fejekben. Hisz míg a pornográfia perverzióktól tocsogva, testnedvekben hömpölyög elénk az internetről végtelen mennyiségben, a szexuálisan alul informált tömegek felé, addig a mai napig ott a pironkodás és a lelkiismeretfurdalás is egy természetes tevékenység okán. Pedig mind így születünk és a legtöbben azért tetszik vagy sem: DUGUNK.

A két véglet és szélsőség mezsgyéjén pedig tragédiák, kamasz terhességek és bűncselekmények valósulnak meg az edukáció hiánya miatt. A művészet pedig a felvilágosításon túl több érzékre lehetne hatással. Csak persze egyáltalában nem mindegy, hogy a melleket és erekciókat valóban egy mondanivaló feltárására, esetleg az érzékel stimulálására használjuk-e, vagy csak elszeretnénk valamit adni. Netán csak polgár pukkasztunk mert mi vagyunk a nagyon nagy “művészek”.

Fuh, erről fogok egy nagy lélegzetvételű bejegyzést közzétenni, mert az én éppen készülő könyvemben is szeretnék kendőzetlen, izzadt szexualitást ábrázolni. Mert igenis az életünk része, amennyiben nem így volna már a jelenlegi felállás szerint kihalt volna a fajunk. Például az nagyon tetszik ahogyan Milan Kundera mesél a nők és férfiak viszonyán belül az anális behatolásról. (Az esetben is, ha nem annyira lelkesedem a fenékbe kefélésért. Rám jön vagy két évben egyszer…) Akinek felkeltettem az érdeklődését az olvasson bele a “Lassúság” című műbe. Aztán a bővebb okfejtésemet el lehet olvasni itt a jövőben. A témához kapcsolódóan pedig – a Vígszínházbéli élményünk pedig feleslegesnek, sikerhajhásznak és erőltetettnek sejlett előttünk. Olyasminek aminek nincsen ilyen megvalósításban helye a közönség előtt.

Tagged , ,

About Vörös Zoltán Hero

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés