A kis elvágyódó magyar ballada

Magyarország számomra a nő aki megcsal, meglop, a szemembe hazudik, de egy az életösztönnel ellentétes vágy mégis mellette tart. Pedig tudom jól, hogy soha nem fogok őszinteséget és szeretetet kapni. Nem múlik el nap anélkül, hogy ne jusson eszembe, hogy elhagyom. Semmi racionalitás nem köt hozzá csak a plátói szerelmem, ami számára semmit nem jelent.

Ez nem most kezdődött, sosem volt jó Magyarországgal…

Amikor esténként a koszlott, teleszemetelt villamoson nézem az üres, gondolattalan tekinteteket azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy már vajon én is ilyen vagyok? Esetleg még mennyi idő múlva adom fel én is így? Két nap? Egy hét? Egy év?

A halálból készült hegedűk története

          Vajon miért van az, hogy az ember sok esetben a páratlan és különleges dolgokat is gyilkolás vérszennyén át valósítja meg? Megrökönyödtem amikor megtudtam, hogy a mai napig a minőségi hegedű húrok a 4 hónapnál nem idősebb kisbárányok beleiből készülnek, ugyanis a szintetikus anyagú húrokkal nem képesek ugyanazt a hangzást elérni. Hátborzongató szonátája ez az emberi…

Tovább olvasom